már írnom kellene, érzem, csak nem nagyon megy ez most, de próbálok kicsit összefoglalni, kezdve onnét, hogy elmentünk Skóciába, ami eleve hét óra kocsival, de az ember anyukájánál csak egyet szálltunk meg, aztán irány még északabbra, az még extra négy óra kocsival, de síelős hegyeken át, imádtam, ahol még nincs más, csak nárcisz, a királynő skót kastélyában is, ami viszont nagyon kis egyszerű és relaxos volt, semmi flanc, aztán mentünk le a tengerhez, aztán jött a hír, hogy apu meghalt, és olyan nehezen tudom ezt feldolgozni magamban, kicsit olyan, mint eddig, hiszen sokat nem láttam életemben, de közben mégis szomorúság, mert nagyon jófej ember volt és bánom, hogy nem mentem hozzá többször később, viszont a hamvasztásában miért kell nekem dönteni, mikor ott a testvére, aki mindig mindig mellette volt, a testvéri szeretet, egyébként is azt gondolom, hogy nincs annál különlegesebb, szerencsére a tesóm rendben volt ezzel az egész hamvasztás beleegyezéssel, pedig ők aztán még annyit sem találkoztak, mint mi. Lementünk a tengerhez, jártuk az erdőket, szép a táj, de menjünk már haza. Én nem sírnám tele a párnámat, ha soha többet nem látnám Skóciát. Én, a hálátlan. Az ember anyja szuperkedves és nincs az égvilágon vele semmi gond, de hármoszor megkérdezte az embert, hogy miért mentünk, amikor ő (az ember) csak két hete (egy hónapja) volt ott. Az ember erőlteti ezeket az ünnepes családos dolgokat, de rajta kívül senki. Kalács, tojásdobálás, sonka? Semmi. Na ez sem így lesz jövőre, azt borítékolom. Végre már jöttünk haza, mikor hív az egyik szerkesztőnő, hogy kedden lenne-e kedvem elutazni Provence-ba egy kertet lefotózni. Jajj. Szóval végre hazajöttünk. Ma nyílik a kiállításom a helyi negyvenegy amatőr és profi művészről készült képeimmel, meg az ő egy-egy kiállított darabjaival, tegnap majd éjfélig nyomtattam, majd raktuk össze a már csak akasztásra váró képeket, aztán holnap ez még folytatódik, de hadd ne legyek már ott, mert muszáj elmennem venni valami normális ruhát, ami nekem a legnagyobb macera a világon, de azt csak szombat nagyon limitált időben tudom, mert este születésnapra vagyok hivatalos, ahova vigyek valami kaját is, aztán vasárnap húzás Somerset-be, ott hétfőn munka, aztán kedden irány a franciák, csütörtökön onnét vissza este, majd másnap reggel tanítás a Cotswolds-ban. De hogy arra mikor készülök, az még rejtély, szerintem a medence partján, a provence-i hegyekre kilátással, mert napközben úgysem fotózunk, mint tudjuk. Dióhéjban.