követtem figyelemmel az új adófizetők-pénzéből-kell-majd-eltartani gyerek születését, de azzal sem voltam tisztában, hogy kb mikor születik. De mivel itt élek és majd ha egyszer folyamodok brit állampolgárságiért, rájövök, hogy egyszer csak el kell kezdenem valamilyen szinten tisztában lenni az állapotokkal. Ráér még. Ez a nő amúgy sem szimpi, semmi jót nem nézek ki belőle, lesznek itt még meglepetések, annyit mondok. Színésznek viszont elég jó, ahogy elnézem. Aznap pont jobb dolgom is akadt, s bár éppen munkaszüneti nap volt, vagy pont azért, mert akkor úgyis ráérünk, a szomszéd svédlánnyal elmentünk Cedric Morris házába, ami halála után mindenféle emberek tulajdonába került, most viszont megvette egy jógazdag házaspár, hogy visszaállítsák olyanra, mint amilyen Cedric idejében volt. És az íriszek. Két általam nagyon imádott kerttervező intézi a kertet, remélem mielőbb velük is találkozok, az egyik fotózás alkalmával. De kicsit lájtos volt ez a látogatás még, lementünk utána a vízhez, ebédelni, hazafelé meg egy híres lekvárgyártónál álltunk meg, na meg egy kertészetben, pont olyan ez a lány, mint én, megyünk, megyünk, féééék, itt egy szép kis templom. Megyünk, megyünk, fééék, ideni, itt egy kertészet. Kellett éppen egy ilyen nap.
Aztán megint úton, félig gyomorideggel, félig nem, miközben nagyon előre kell nézni, mert a jövő héten a belgák. Annyira szalad most az idő, kicsit néha nem is vagyok képben. Nem is tudok semmi értelmeset írni.