kilóméter volt csak hazafelé az út. Az pont három óra, ha nincs forgalom, de már fél óra után aludni tudtam volna, így muszáj volt megállnom, de akkor már menjek be ruhanemű boltba, hogy nekem az micsoda kínszenvedés, de tudtam, hogy az autópálya mellett van egy outlet, abban van egy gap, az nekem pont jó is lesz. A ruhaválogatáskor végig ásítottam. Majd a tükörben nézem a szuper kis új ingemet, de látom ám, hogy a farmerom csupa zöld meg barna, a fűben térden fotózástól, atyaég, legallja, gyorsan fizettem, ja, a fejemet nem is részletezem, mert az alvásra mostanában kevés idő jut. Szóval léptem, de adtam a szervezetemnem még egy adag cukrot, életbentartás végett, aztán húzás haza.

Ilyen ez mostanában. Nem is tudom megmondani, hogy mikor voltam itthon egy egész napot, na de szombaton ki nem teszem a lábamat a házból, az biztos, max a kertig megyek. Aztán hoppá, mikor volt az, amikor azt kértem, hogy küldjön már el valaki Derbyshire-be egy munkára? Erre se kellett sokáig várni ám, vasárnap már indulok is, egy hétig elleszek, na majd akkor életet lehelek a blogba is.