at seven o'clock, mondta be a rádió, amikor a quiche-t betettem sülni, már másnapra, mára, volt az, kicsit elcsúsztam idővel, a reggeli munka után, ami rengeteg számítógépbámulást jelentett, de mikor már úgy szóltam rá a kutyára, hogy magamat csaptam volna fejbe, akkor inkább felállás és irány a kert, gazoljak akkor, ha az idegeim felmondják, majd az lenyugtat. Örömmel láttam, hogy bár a fehér ribizlit leették a madarak, a fekete még megvan. Jó sok gazt kukáztam ki (itt nálunk van egy külön kerti kuka kerti hulladékra, nem csinálunk komposzt kupacot, patkány van anélkül is), szóval a gaz nálam az a podagrafű, kiírtani azt hiszem lehetetlen, de évelők között olyan ügyesen elbújuk és jön fel, hogy csak. Virágoznak a dáliák. A rózsák megint tele bimbóval, az egyik a Shropshire Lad, a másik a Wollerton Old Hall. A héten még több kertes inspiráció lesz, megnézem William Morris valamikori cotswolds-i házát, előtte ott dolgozok két napot a közelben (ami szintén nem lesz kutya, majd elmesélem), aztán amikor végeztem, odajön a barátnőm és egyet kultúrálódunk és feltöltődünk szépből. De ma még folytatom a harcot a podagrafű ellen és az idegeim érdekében.