nem kellett gugliznom, hogy kinek a tulajdona a 9 milliós (fontos) házikó, aminek a kertjét tegnap este és ma reggel fotóztam. Egészen fel vagyok háborodva, hogy a komornyik vagy a szakács vagy a házvezetőnő vagy akárki, nem jött kis és hozott egy kávét mondjuk reggel ötkor. Vagy hatkor, ha még ötkor nem voltak fent. Na úgy vannak ezek a kertes dolgok, elmondom. Ezt a kertet a kerttervező terjesztette fel fotózásra a kert-editornak egy naagy házas-kertes lapnál. Ez pont az a lap, akinek az olvasói ilyen és ehhez hasonló házakban élnek. A kert-editor el is ment megnézni, küldött nekem róla képeket, több fotóssal is dolgozik, de én közel vagyok ehhez a helyzet (egy óra kocsival), hogy mit gondolok, hát mondtam, hogy egyáltalán nem rossz. A kerttervező befizetett egy órámra egy közeli bio-farmon, pénteken, hogy megismerkedjünk, majd utána elvigyen a kertet megmutatni, mert közel volt. Kedves nő, nem? Nem a nagy kertek közé tartozik, csak 2,5 hektár. Ha van lehetőségem elmenni a fotózást megelőzően egy kertbe, akkor mindig betájolom, hogy hol kel a nap, hol megy le, ezek nekem a legfontosabb dolgok, valamint az, hogy pont hánykor kel és nyugszik. Én nagyon sokszor a fénybe fotózok bele, senki ne dőljön be a könyvekben hallott  "nappal szemben nem szabad fotózni" hülyeségnek. Majd illusztrálom ellenpéldákkal. Este naplemente előtt olyan 3 órával ott vagyok, reggel pedig napfelkelte előtt eggyel. A kerteknek általában a része reggel, b része este mutat jól. Itt hamar rájöttem, hogy mi lehet jó, tulajdonképpen bármi, de volt egy belső udvar, amit reggeli fényre tettem, így este oda be se mentem. Na hát így. Megmutatták, hogy hol tudom bekapcsolni a szökőkútakat. Na nem háromemeletes meg ilyesmi, nagyon szolidan elhegyezett kis dolgok ezek. Nálunk hónapok óta nem esett. Ott ez meg sem látszik, természetesen. A kerttervezőt csodálom, hogy mit alkotott, a semmiből, mert ott aztán tényleg semmi nem volt, csak a fű, meg nagy fák. Majd mutatom is.

Ehhez képest teljes ellentét egy eléggé ismert bögregyártó nő férjének a háza és kertje (a nő Emma B.), azért választom el őket, mert éppen válnak és csak a pasi lakik ott. Imááádtam. A veteményeskert volt a kedvencem, a fények totálisan bénák voltak, nem volt se naplemente, se napfelkelte, hát akkor azzal kell dolgozni, de ott aztán rohangáltak a tyúkok, na nem bent a veteményesben, kacsák, birkák, minden, volt tó, volt Erdély-inspirálta rozoga léckerítés, olyan kedvesen beszélt erről is. Ott is vacsoráztam, aludtam, reggeliztem.

Minden munka annyira más és annyira élvezem mindegyiket. Talán pont ezt a változatosságát. Hát ilyesmi ez.