találkámról nem is meséltem, pont látom, hogy free dahlia guide jelent meg a honlapján, éppen amikor csodálom a dáliákat a kertben, jutott eszembe. A Floretről azt kell tudni, hogy virágfarmja van, de nem is akármilyen ám. Kezdte piciben, ma meg már, hú. A gyors átláthatóság kedvéért mutatom az instagramját, itt. A könyve is nagyon jó.
Szóval élete első külföldi nyaralása, hova máshova, mint kertmennyországba, Angliába. A helyi virágfarmos istennő, aki itt lakik közel és sokat járok hozzá, ő mesélte nagy izgalommal, hogy jön hozzá a Floret, így hallottam én az útjáról. Izgultak is, sütöttek, főztek, mindenki csak róla beszélt, az egész országban. Találkozott mindenkivel, aki számít, virágos körökben.

Egy keddi napon, éppen a soho farmhouse-ban dolgoztam megint, amikor hazafelé gondoltam, hogy megállok Rousham-ban, pedig éppen elkezdett esni, de oda aztán eső vagy nem, oda bármennyiszer el bírok menni. Járkálok az üres kertben, esik az eső ezerrel. Egyszer csak amerikai akcentust hallok. Eleve sok van errefelé, nem túl feltűnő, de mondom, haha, de vicces lenne, ha éppen a Floret. Hát vicces is volt. Engem ő nem ismer, de a nő, akivel volt, ő ismer, vagyis dehogy, személyesen még nem is találkoztunk mi sem, de a szomszéd faluban lakik és elküldte nekem (egészen meg is hatódtam) tavasszal az első könyvét, amit imádok egyébként. Szóval ők hárman (a két nő és a floret férje) ültek egy haaatalmas fenyő alatt és délutáni teáztak az esőben. Az itteni nő megismert, majd bemutatott a Floretnek és beszélgettünk és egyéb. Hát nem egészen icipici ez a világ?