kell mennem egy tetőkertet fotózni. Totál belváros. Cipelem a 10 kilós táskát, az állványt, be busszal, majd a tömegközlekedésen, át a városon, olyan macera Londonban dolgozni, de hát csuda kis modern kert, előre szóltak, hogy cipővel nem mehetek be (mondjuk ez alap, nem?). Na de min parázok a legjobban, min? Már izzad a kezem, ha rá gondolok, hogy atyaég, ha tetőkert, belvárosban, akkor az nem kétemelet, oda fel kell lifttel jutni majd, atyaúristen, én ott fogok meghalni, mert a lift el fog romlani, mert az ilyen csuda házakban is el tud romolni a lift, vagy ha nem is szokott, majd akkor fog, ha én ott leszek a liftben, egyedül, az tuti. Csak hét emelet végül is, kinyomoztam, azt lenyomom lábbal. De egyszer csak jött a felmentő email, hogy a tulajdember majd lejön értem és felvisz. (Ja nem, nem szóltam neki előre, hogy para van, az azért ciki lenne ám) Hállelujja, most már biztosan túl fogom élni.