az ember szedegeti az egyszem gyümölcsfánkról. Esik ma. Azt kérdi, csinálnék-e morzsát a szilvából. Nem is tudom, hogy mikor kezdtem el idén az agyagozást, de a tervem 4 tálka legyártása (megalkotása, bocsánat) volt, hogy majd ősszel abból morzsázunk. Aztán végül túl sok mást nem is volt időm csinálni, bár a múlt héten hoztam haza egy vázát és egy tálat is, a héten megyek mázolni (ami az, hogy belelógatom a fat white*-ba, ami a kedvenc mázam, kész), de már nem is emlékszem, hogy miket, gondolom egy másik váza, jó dolog ez az agyagozás, de irtó időigényes, és még annál is jobban értékelem az agyagos tárgyakat, mint régebben, pedig akkor is.

* erről meg az jut eszembe, hogy van ez az újféle kávé, mert a látte már nem menő, most már flat white-ot kell kérni, inni, áh, na mindegy, de amikor kérem a fat white-ot, a flat helyett, hihi. Na be is fejezem itt, hosszú volt a tegnapi tizenkétórázás, de ma legalább esik vagyis legalább ma esik, s nem tegnap. Morzsaidő van.