neked mekkora szerencséd van, te szarba léptél gyerekkorodba! - mondja minden kertész nekem (...) Hát szarba éppen léptem is, mert más se volt az utcánkban, csak lócitrom és mekkora sár, ott a vasúton túl, mert kerekdombi vagyok. (...)
Hogy a szerencséért meg kell dolgozni, napjában tizennégy órát, azt el szokás felejteni." (Tompa Andrea, Omerta)