Röviden. Vannak irtó nehéz (nem tudnak viselkedni, egész nap pofáznak, rendbontanak és nem tudnak széken ülni sem), gyerekek, akiket néha kivesznek az osztályaikból, hogy legalább az osztálynak egy ideig jó legyen. De mert ők külön, szuper figyelemben részesülnek, ez a speckótanár, mostantól Sam, mondja, hogy idén legyen fotózás nekik. Ez heti háromszor egy óra. Volt pár megbeszélés, ezaz, ma mentem. 12-re legyek ott, az óra 12h15-12h50-ig lesz, mert aki jó, az elmehet korábban ebédelni, és három gyerek kivételével majd mindenki mehet. Én készültem. Kivetítő, ami kell.

12h10-kor jöttek ki az előző óráról a gyerekek, az egész iskola jönmegy a következő órára, majd valaki beveri a tűzjelzőt. Totál egyértelmű volt, a Sam mondta, hogy nem kell aggódni, ezt az egyik gyerek csinálta.
12h15-kor még nem engedte be őket, én meg tettem rá a gépére a kiselőadásom anyagát (icipici ám, nem kell ezeket untatni, de mégis lássanak pár képet), szóval azzal matatok, amikor bejön egy pasitanár, mondja ennek a Sam-nek, hogy éppen most mondta neki az egyik srác, hogy "le foglak szúrni". Na arra felkaptam a fejemet, de a pasi elég jól kezelte, na mondom, nem is nyugatra kerültem, hanem a vadnyugatra.
12h17-kor bejöhettek, be, vagyis mint a marhák, de konkrétan. Leültek.
12h25-kor még semmi fegyelem, akkor a nő felhívott valakit, hogy három gyereket távolítson el az osztályból. Addigra a Sam-en kívül volt még három ember. Meg én. Tizenhét gyerekre.
12h35-kor álltam neki magyarázni valamicskét, mert addig ment a fegyelmezés. Ülj a széken normálisan, fordulj előre, ne pofázz, ne hintázz, idefigyelj, ne vedd elő a telefonodat és társai. Az, hogy bakker, tudjátok hány más diák örülne, ha itt ülhetne, fotózástanuláson?
Aztán amikor beszéltem, akkor már hallgattak azért ééés, amit imádtam, kérdeztek egy csomót. Jöttek, mutatták a képeiket, na nem kell ám álmodni, 17-ből 5. De már az is valami, nem?

És hát egyértelmű. Nem velem, nem a matektanárral, nem mással van bajuk. Magukkal. Az életükben nincs rendben minden. A szüleik hanyagolják őket ezerrel, tojnak rá, hogy mit csinál a gyerek, jár iskolába vagy nem. De most hátha, ha csak egyben megfordul valami, én már annak fogok örülni. Folyt köv jövő héten.