meg megyek haza, mondja az ember, mondom dehogy, majd csak október elején. Hát ja. Totál pánik. Amikor tudatosul bennem, hogy egy egész (a holnap) napom van, amikor konkrétan itthon vagyok, esetleg el tudok menni még elintézni dolgokat, vagy venni a tesómnak golót (maltesers, a mama hívja golónak), de aztán semmi más. Pánikroham. Na mindegy. Egészség legyen. Ez a szeptember is hova lett. Kicsit össze kell kapnom magam, beiktatni rendszeres szabadnapokat és eljárni rendszeresen az uszodába. Meg az összes többi, ennél is komolyabb terv, amiket mielőbb nyélbe kell ütni, elkezdeni, mert csak tikk, takk, tikk, takk. Nade. Megyek (fel a zinternetre), megnézem miféle újféle kortárs irodalmat kell majd otthon beszereznem.