sem jártam arra. Az erdőben. Az első csók helyszíne is volt, most jutott eszembe, amikor gondoltam, hogy lejegyzem, a napot, amikor jövök hazafelé Sopronból, és olyan szépen sütött az őszi nap, és gondoltam, hogy nincs ott ilyenkor úgysem senki. Két szarvas is átment előttem a hosszú úton, ami a vadászházhoz visz. Ahogy odaérek, ott áll egy kocsi. Pont az, amivel jósokévvel ezelőtt beletolattam egy almafába. Vagy körtébe. Sebaj, attól én még járok egyet, de aztán már jött is, hogy na helló, adtunk két puszit, hogy vagy, megvagy, anyukádék, mamád, nem volt bunkó egyáltalán, meg én sem. Ahogy ott beszélgettünk és amilyen már most az életünk, bár az övét nem is nagyon tudom, mintha fénykévek, mintha soha az életben nem lettünk mi volna egy pár, jegygyűrűvel meg nőgyógyászati vizsgálatok sorával, hogy na az a gyerek. Egyáltalán nem hiányzik ő, mint pár, de az az élet, amit együtt éltünk akkor, az erdők, a szuper kirándulások, a társaság, az sokszor nagyon.