a tesómmal, hogy temetés nem lesz, ki jönne el oda, senki, mi nem, az biztos. Hogy ez kegyetlenség vagy tiszteletlenség? Bármelyik. Sőt, még tudnánk sorolni. Hát arra jövök haza, hogy mondja a mamának, hogy "én úgyis megdöglök. velem senki nem törődik. nem baj, az évánál van egy csomó pénzed (az Éva anyám tesója, nem nála van a pénz, hanem bankban, de ő és mama tudnak hozzáférni), majd ha én megdöglök majd ők intézik az ellátásodat." Kit fenyeget, nem tudom.

Ahogy a mama mondja: csodálom, hogy még nem őrűtem ebbe bele! Ami meg vicces, mert szegény, dehogy nem. Kétszer is arra jövök haza, hogy anyám iszonyatosan rondán kiabál a mamával és veszekedik vele, hogy "már ötször elmondtam, nem igaz, hogy nem érted" Na mondom micsodaaa? Hát már megőrülök vele, nem igaz, hogy nem érti. Hát pedig igaz, hiszen demencia, tudod, hogy milyen a mama. Már háromszor elmondtam. Bakker, akkor mondd el négyszer. Meg ötször meg hatszor. Ma Pestről jöttem meg, arra jövünk be tesómmal, hogy a mama tök mérges, remeg nagyon mindkét keze. Hát anyám veszekedett vele, mert hogy a mama minket anyám ellen fordított. Óakrvaéletbe. De amikor valaki látja, akkor aztán olyan mézesmázas, akkor simogatja a mamát meg így anyu meg úgy anyu, csak mások előtt ám. Ha részeg, akkor meg még jobban rátesz. Szánalom a köbön.