köbö, elaludtam. Előző esti két óra alvás, stressz, anyámkinnya után már nagyon kellett. Mikor már leszálláshoz is lekapcsolták a villanyokat, akkor ébredtem fel, brutális fejfájással. Ezer éve nem volt ilyenem. De felhők voltak és szakadt az eső, végre Anglia. A kocsiban el kellett feküdnöm, ilyen meg aztán még soha nem is volt, itthon zuhany és ágy. Éjjel kétszer gyógyszerezés, reggel újra, aztán elindult a megszokott napom, kávé, gyertya, kidobam a hervadt dáliákat, szedtem újakat, rengeteg van, szépen lassan elmúlt a fejfájás is, pakolok, mert délután indulok Yorkshire-ba, egész napos programot szerveztem volna oda is, de így, inkább csak megyek, alszok egy jót és holnaptól munka. Egy hete nem ittam egy normális teát, az ember kiment az esőbe a kutyával, gyorsan kiporszívóztam addig, aztán leültem a teával, meg az almáslepénnyel, amit mama tegnap szinte teljesen egyedül csinált meg, én csak kimértem a dolgokat, aztán mondom felhívom akkor, hogy megjöttem, meg mondom neki, hogy a tesóm mindjárt megy át, felásni a fokhagymának a helyet.
- Osztá te is átgyüssz?- Én most nem mama, én már visszajöttem Angliába.
- Mi?? Má mísz is vissza?
- Már tegnap eljöttem, tudod, el is búcsúztunk.
- Ja, én azt nem is tuttam..
Hát így. Taláb jobb is ez így. Hogy nem tudja. Ezt sem, meg sok minden mást.
