Jött a Mikulás is. Munka volt, neki is, nekem is, de jó móka mindenképpen. Míg várom itt a fás helyen a Mikulást, meg a gyerekeket (de róluk véletlenül sem szabad ám képet tenni sehova), szóval várok a még üres Mikulás-lakban, bejön egy pasi, valamint keres, lesek, mint aki szellemet lát, aztán egyből: ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem láttalak a masterchef-ben véletlenül*? Azt mondja, hogy én vagyok a harmadik, aki így rákérdez, mindenki más csak azt tudja mondani, hogy na hol van a burgerem? Meg vicceltünk picit, hogy bár még megy a műsor, neki már véget ért, aztán meg jött is a Mikulás, meg a gyerekek. Szuper aranyosak voltak, de volt köztük egy olyan okoskodó gyerek, hogy már azt hiszem a Mikulásnál is elrúgta a pöttyöst a végére.
*Mióta fotósként dolgozom és reeeengeteg emberrel találkozom, köztük igazi nagy hírességekkel, nem celebek, hanem igazi emberek, azóta basszus nem félek senkit leszólítani. Bátor lettem. Majdnem tökéletesen bátor, mert liftbe mondjuk így sem szállok be. New York-ba ha hívnak dolgozni, akkor mit csinálok majd? Reménykedek, hogy nem tetőkert lesz.