Dolgoztam egy szuper sorozaton idén. Hat részes, minden részben három rész. Na így mondom inkább, adott kertész (minden évben más, lehet főkertésze egy kertnek vagy kerttervező is akár) alkot három konténeres beültetést. Vagyis cserépbe (régi teknőbe, rozsdás dézsába.. stb) ültet, de baromi kreatívan és úgy, ahogy még senki eddig nem csnálta. A jelenlegi alanyom (Ben, főkertész Leeds-ben egy szuper kertben, ami látogatható, persze, sőt, az egész jótékonyságból van fenntartva) így csinált minden alkalommal három féle valamit, én lefotóztam őket egyben, majd részletében, majd az összetevőket letettem valami lapos felületre és fentről katt. Hogy aztán amikor majd megjelenik, a kedves olvasó, meg tudja otthon is csinálni. Ezt a sorozatot előttem jósok évig az én kedvenc fotósom csinálta. Hát úgy is néz ki. Imádom ennek a pasinak minden munkáját. Aztán amikor tavaly évvégén felkértek erre a munkára engem, na megint azt hittem, hogy kandikamera vagy kandiemail, egy nagy vicc. De nem volt az. Lement az első év munkája. Írok a kontaktomnak a lapnál, hogy halló, lehet már tudni, hogy jövőre ki lesz a fotós? Mondja nekem, hogy a szerkesztő még nem döntött, majd szólnak, de a lista tetején vagyok. Oké. Majd szólnak. A hétvégén levél jön egy kertterveztőtől. Hogy ő mennyire örül, hogy együtt csináljuk jövőre ezt a sorozatot, alig várja, hogy megismerjen. Hát ez csodálatos, nem mondtam neki, hogy hát még én mennyire örülök, mert nekem erről még nem szóltak, de akkor majd fognak. Ráadásul ez Bath mellett, ami közel van és imádom környék.

A fenti kép egy már kész kiadványa az évek során fotózott munkákból, a kedvencfotósomé, egy különkiadás, persze megvan nekem is, az egyik Bibliám. Aztán ha ügyes vagyok, akkor nekem is lehet majd ilyen.