Az embernél nincs javulás, én meg egyszer fent, egyszer lent. Ilyen ez az évvége megint. Már mondja, hogy menjek el egyedül a szilveszterre, amit barátoknál terveztünk, de hát csak nem hagyom itthon egyedül. A héten van még egy születésnap és a hagyományos első péntek kávézás a faluban, amit januárra mindig én vállalok el, mert akkor biztosan ráérek. Na ezt nem mondom le, de a születésnapot lehet, hogy kihagyjuk. De ezek csak apróságok. Viszont tegnap, a nagy nyomiságomban, rendeltem dáliákat! Jövőre egy területet, amiben nyáron rengeteg gyűszűvirág fog virágozni, ott nyártól télig dáliák lesznek, simán belefér tíz is, a már meglévő tízzel elég jó termés lehet majd. Idén egyet sem ástam ki, de már tavaly sem, minden szépen visszajött, meg nem is nagyon lenne helyem telelteni (egyszer próbáltam, akkor is elrohadtak) Eléggé szeretem ezt a csendes időt karácsony és újév között, s bár tudom, hogy a tél még csak most kezdődik el, de hát miféle tél? A tavaszitél? Tűnnek el az évszakok. (Éppen Greta az egyik co-editor a BBC4 (rádió) ma reggeli műsorában, de ez egy másik téma) A bejárat melletti hatalmascserépbe idén violát tettem, alá pedig 'pheasant eye' nárciszokat, jól néznek majd ki együtt. Ó kert, boldogság.