a barátnőm otthon, hogy megérte ez nekem? Hogy otthagytam egy szuper kis céget, a vállalkozóséletért. Azóta próbálom ezt valahogy leírni, mert neki se mondtam el igazán. Kezdem ott, hogy mindig is imádtam az angol kerteket, rengeteget olvastam róluk, az amazonról rendeltem könyveket, sokat olvastam a témában. Most úgy járok be azokba a kertekbe, amiket azokban a könyvekben láttam régesrégen, hogy nem nyitásra, hanem zárásra, amikor már nincs ott más, amikor akarok, magam döntöm el (amikor a legszebbek a fények). Mikor ide kijöttünk tíz éve, bár beszéltem a nyelvet, egyáltalán nem szerettem angolul kommunikálni. Örültem is, amikor az első munkámban főleg franciául kellett beszélni. Ha elmentünk valahova, mindig az ember szoknyája mögé bújtam. Most meg. Ó. Bátor lettem és önbizalmas az idegenekkel való kommunikáció terén. Határozott lettem. Ha a munkáról van szó, nem engedek, az ember azt mondja, hogy azért nem szeretne nekem dolgozni, mert maximalista vagyok. Hát de miért is ne legyek, a saját védjegyemről van szó, nem kockáztatok. Nagyon-nagyon boldoggá tesz, amikor dolgozok, de ez is olyan hülye szó, nem érzem én ezt dolgozásnak. De én akkor vagyok a legeslegboldogabb. Én nem tudok nem dolgozni és nem is akarok nem nem dolgozni, mert minek? Engem lefáraszt és egyben teljesen ki is kapcsol ez. Sokszor totális extázis érzés kap el egy-egy fotózáson. Nem tudom, hogy mondjam el, de na, ilyen is van. Aztán, azok a csodálatos emberek, akiket ezen az úton megismerek, hát az meg aztán a hab a tortán. Lettek igazi barátságok, nagyon jók, őszinték. Mikor már az ember ennyi idősen azt hiszi, hogy nem lesznek új barátai, de aztán mégis. És inspirálóak. Nem egyformák a napok. Nincs minden nap reggel hatra az ébresztőórám beállítva, de ha kell, akkor háromkor kell kelni, ha kell éjfélkor érek haza. Nincs két egyforma nap, nincs rutin, semmi nem monoton. Sok időt töltök egyedül. Tudni kell azt is, nekem ez elég jól ment korábban is. Nem magányosan, hanem egyedül. Utazás, ismeretlen helyeken alvás. Oly sok szépet látok ebből az országból. Nem maradunk itt örökre, úgyhogy kihasználom, amíg csak lehet. Szóval ez. Arról, hogy megérte-e.