hát azoknál nincs szebb. Háromkor, fél négy, négy, végre elaludtam. Erre hatkor az ember, hogy egyébként nem ébresztene fel, de hát valentinnap van, majd este jön. Alszol? Alszooool? Suttogva kérdi ám, de na. Aludtam. Mondtam neki, hogy éppen a valentinommal álmodtam, kellett felkeltenie. De ha már fent, akkor irány is ki, a kutya legyen rendben és akkor nyugodt vagyok. Azóta a kocsit is kiporszívóztam. Végül holnap reggel indulok, szerdán haza, majd csütörtökön az ember megy vissza Skóciába, temetésre. Úgyhogy most több, mint egy hétig alig látom, hát mi ez, ha nem az ideális valentinnapi ajándék? (Azért remélem van, aki érti az iróniát, mert tapasztalatból tudom, hogy sokan nem.)