vihart vártunk a hétvégére. Az ember aggódott, hogy pont szombaton jövök végig Skóciába, takarót, zseblámpát és jó sok szénhidrátot pakolt nekem. Mivel a hírek csak ezt a vihart nyomták, az autópályán nem volt nagy forgalom, senki hülye nem vágyott autóba, nem voltak munkálatok sem (amit minden egyes alkalommal kifogunk, ha jövőnk északra), szóval teljesen szuper volt. Négy órát lenyomtam, aztán álltam meg egy teaszünetre. Onnét már csak két és fél óra volt az ember anyukája. De előtte még megálltam egy kis kikötőnél, már Skóciában, mini, tizenhetedikszázadból maradt itt, azóta használják, a ház nem, az az ezernyolcszázasévekben készült el, eléggé hangulatos az egész. Majd megérkeztem anyóshoz, tea, megetetett, de mivel nem egészen voltam még káó, gondoltam, hogy akkor az utolsó másfél órát is lenyomom St Andrews-ig. Skóciában már eléggé fújt a szél, esett néha, de nem volt vészes. Ma elugrottunk a kertbe, ahol holnap fotózunk, be se akartak engedni, mert 50 mérföldes szél felett be kell zárniuk a kertet a nép előtt, a biztosításuk csak addig takarja őket. Mi hálisten majd az üvegházban fotózunk. Viszont bejártuk a kertet, saját felelősségünkre, és lementünk a tengerig (ja, Cambo Gardens), hóvirág mindenfelé. Csuda volt. Most újra vihar van, 90 kilóméterperórás szél fúj, de már bent vagyunk a házban, készül a rebarbaramorzsa. Mintha nyaralnék. Végül is nem olyan sz-r hely ám ez a Skócia.