kedd. Megadtam a módját az ellenségektől való búcsúzásnak, egy halom cukros-citromos palacsintával. Az ellenségek pedig a vaj, kenyér (minden, ami nem csuparozs és jófekete), minenféle bolti rondaságok, kekszek, csokik, a gumicukorról nem is beszélve. Meg a hús. Egy az egyben. Itt nálunk főleg csak a csirke megy, de azzal engem a világból ki lehet kergetni, úgyhogy akkor legyen az, hogy semmi sem. Ha már marhát vagy disznót nem ehetek alapból, mert az ember az ilyenekhez nagyon nagyon ritkán nyúl hozzá. Egyébként sem vagyunk nagy húsevők, az is igaz. Na szóval ezek. Második napon elég jól bírom. Még a hó is esett ma reggel, hogy megünnepelje, hogy egy napot túléltem.