írja a lány, de nézem én is az időjáráshíreket, csütörtök délutáni nyugalmamban, hogy akkor pénteken kezdjük is el a fotózást. Éppen nem voltam ráhangolódva, de fél óra elteltével már pakoltam be a cuccot és készültem a reggel ötös indulásra, amiből hatos lett, délre meg oda is értem hozzájuk. A kantrilivingbe lesz majd egy cikk, télen jelenik meg, azért kellett a hó nagyon. Nade. Már megint micsoda vidékek, komolyan. Northumberland az utolsó megye Angliában, utána már Skócia* jön. Így odafelé mindig átmegyünk rajta, legtöbbször a tengerparti részén, de néha közepén, de ennyire bent a sűrűjében még soha nem jártam. Nagyon remélem, hogy fogok még. A szállásom egy bed and breakfast-ben volt, fent egy dombon, körben semmi, a szobámat minden oldalról csapkodta a hatalmas szél, de nem zavart abban, hogy este hétkor elaludjak. Mindenképpen csodálatos két nap volt. Második napom reggelén, mielőtt mentem a lányhoz folytatni a fotózást, elindultam havat keresni. Találtam is. Olyan völgyeken-hegyeken-utakon jártam, hogy csak tátottam a számat. Délutánra aztán megjött a napsütés. De amint elindultam hazafelé, elkapott egy hatalmas hóvihar, még bent a vidék sűrűjében, az autópályán meg még jobban. Így legalább nem volt őrült forgalom, csak amikor már leértem Manchester magasságába. A héten elülök a hátsómon, majd nőnapon húzás fel Yorkshire-ba két napra.
*én nem feltételezem senkiről, hogy nem tudja, de Anglia és Skócia nem ugyaz, Skócia nem Angliában van, hanem mindkettő Nagy-Britanniában. Vannak cégek, akik áttették székhelyüket Skóciába Brexit után, mert a legnagyobb piacuk az EU és azt remélik, hogy majd Skócia függetlenedik és utána csatlakozik az EU-hoz. Egy kis belügy. Befogtam.
