napjaim voltak megint. Egy vödör virággal jöttem haza, igaz, hogy maradékok, már felhasznált cuccokból kivettek, de hát nekem az maga a tökéletesség. Most ugye az van, hogy nem szabad oázist használni, erről volt egy kétnapos, egy szinte barátnő-virágos nő szervezte, engem csak egy napra hívtak, de arra a napra jött egy modell lány is, be voltam tojva, hogy csak, de a lány nagyon tudta mit csinál. Éppen már veregettem volna a vállamat, hogy milyen jól megy a böjt, hogy formásodok lefelé, erre itt ez a modellcsaj, mondjuk nem is ő a mércém, de akkor is. Viszont kedvesaranyos volt és pontosan tudta, hogy hogyan kell mozognia és néznie pillantásokat dobnia a fényképezőbe, egy álom volt na. Voltak amerikaiak meg egy francia, nem szabadott egymást átölelni, kezet fogni, de vacsoránál olyan közel ültünk egymáshoz, hogy csak. Viszont. Legközelebb egy tizenkét órás munkanap után nem vezetek még négy órát haza. Legközelebb egy tizenkét órás munkanap után nem vezetek még négy órát haza. Legközelebb egy tizenkét órás munkanap után nem vezetek még négy órát haza. Így, így.

Írok majd ezekről a virágos dolgokról egyébként külön, annyira máshogy megy itt. Itt is vannak virágboltok, sokkal kevesebb, mint otthon, de hasonlók az otthoniakhoz. Én nem velük szoktam dolgozni, majd elmesélem milyenek vannak még.