egy hét és Húsvét. Imádom, legszebb, ibolya, rét, pirostojás. Mamánál. Mi kell más. Igyekszem. Az embernek kiadtam, hogy csokitojás, legyenszíves, negyvennap cukorlisztvajmentesen, tulajdonképpen nem volt túl nehéz, de ide egy hatalmas Lindt tojással, könyörögvekérem az eget, én ezért megszenvedtem. Ha vissza nem is térek teljesen vajmentesre (amikor végre elkészült a házilag gyártott vajtartóm?), akkor is tartom majd ezt, majd úgy csinálok mint a svédek, hogy csak szombaton lesz édesség, lördagsgodis. A jóga tegnap úgy odacsapott, hogy ismeretlen izmaim kerültek felszínre, fájnak, mint a fene. Ma rájukgyúrok. A kutya új szokása, hogy éjjelente felkel és elkezd bolyongani a szobák között, majd az ágyunkra, majd a saját ágyába, de szegény már az ágyra sem tud felugrani, a lépcsőn felmenni a legnehezebb feladat neki, s ezért, meg azért, holnap zoom meetingje lesz az állatorvossal! Hát eljött ez a nap is, eszem megáll.