rossz napom van, tegnap kezdődött, de remélem, hogy hamar távozik. De akinek még nálam is rosszabb napja van, az a szomszéd két éves kisfiú, viszont nála ez tuti, hogy egyelőre nem távozik. Sajnálom is érte. A kilenc éves lánytesója folyamatosan cseszteti. Hogy nagyon enyhén fogalmazzak. Egy alagutat, kerti szobrot növényeknek felfutópályát állítottam, ágsátor, a másik oldalon meg hallom a kisfiú, folyamatosan mummy vagy daddy, felváltva, de csak úgy sír, kiabál, ordít. Egyik se mozdult be rá. Már majdnem átmentem én. Nagy nehezen előkerült az anyjok, egyből mondta, hogy Marthaaaa, mert hamar levágta ő is, hogy a kislány volt. Megint. Folyamatosan. És ez így megy négy hete.

Na mindegy. Most ajánlok inkább egy cikket, rólam, velem, ilyesmi. Még én sem láttam, most láttam, hogy fent van, megyek én is megnézem mindjárt, ide linkelen.
Aztán húzok vissza a terápiakertbe. Hajtatott dáliáimról dugványozok, mert már azt is elfelejtettem, hogy hány embernek ígértem, aztán majd csak lesek, ha jönnek értük.