a legbékésebb nap. Kis rituáléimmal. Mindig akkor sütök kenyeret. Péntek estétől a hűtőben, majd szombat reggel, pizsamában még, kenyér be a sütőbe. Mire elkészülődünk, van kenyér. Még mindig mindegyikre rácsodálkozok, hogy én sütöttem, hogy tudok kovászos kenyeret, hogy mégsem akkora nagy csoda ez, de hát dehogynem az. Sokáig nem marad meg, onnét szombatig nem kenyerezünk. Aztán szombat még az a nap, amikor édességezek, tisztára, mint a svédek, lördaggoddis, szombaton van tévénézős napom, akkor vannak a skandinávok a bbc4-en, két részt adnak le mindig, flancolok. Szóval ilyen különleges esti tévézést tartok, édességgel. Szombaton mindig égnek a gyertyák a lépcsőfeljáró ablakában is, a fürdőben is, nyaranta nem mindig teszek ezekre a helyekre, télen mindig. Egyébként egy most is ég, a konyhaasztalon, várom a kenyeret, mert bár nincs szombat, szabadhétfő van, s az ember kérte, hogy csináljak ma is egyet. Ma tanítok délután, de előtte elmegyek az angolbarátnőmhöz, egy teára a kertjében, mert ilyet már lehet, hogy egy ember meglátogat egy másikat, de csak a kertben ám. Alig várom. Kicsit összefolytak a napok és nem nagyon szeretem azt. Most az ad rendszer, hogy az ember dolgozik, hogy berendezi a kis irodarészét, de hétvégén teljesen elpakolja, hogy ne is lássuk. Ahogy a helyzet áll, szeptemberig már nem kell bemennie az irodába, itthonról kell dolgozzon, mert elég pici az iroda és túl sok bele az ember. Utána meg, nagyon remélem, hogy nyaralunk. Ősz és Balaton.