A felső a befelé vezető utam volt. Visszafelé már okosabban, elkerültem a totál belvárost. Na. Ez is megvolt. Odafelé egy kis utcán lassan haladtunk, egy embert próbáltak éleszteni a mentősök a járdán. Visszafelé ment le a nap, gyönyörű narancssárga volt az út, ahogy mentem bele a napnyugtába. Másnap 3-kor keltem és az aznap reggeli kerttulajdonost 4-re kértem, hogy legyen talpon, mondtam neki, hogy egyszer az életben kibírja, nézze már meg, hogy milyen gyönyörű a felkelő napfényben fürdőző kertje. Sőt, szerintem menjen és keltse fel a férjét is és a két fiát. Na, azt már nem vállalta. Majd megnézik képeken.