jó beteg. Pont az lett volna a lényeg, hogy feküdjek, amennyit csak tudok, pihenjek. Aztán az agyam jár. Csak tennék, csak vennék, csak csinálnék, csak alkotnék. Huszonkettes csapdája. Pont azért kellett elnyugodnom a fenébe, hogy tudjak normálisan dolgozni aztán. Na mindegy, lestrappantam. De az ember főzött nekem húslevest, most már túl fogom élni. Két nagy munkát kellett lemondanom, hú emiatt is micsoda lelkifurdalásom volt. Ráadásul brutálisan jó idő is volt, tíz fokot esik a hőmérséklet holnapra. Tiszta brit vagyok, basszus. Ja, azzal is van fejlemény, volt egy utolsó időpontom, ahova be kellett vinnem az útlevelemet és mindenféle eredeti dokumentumot (referenciák és olyan iratok, amikkel igazolom, hogy öt éve hivatalosan élek itt). Elkísért a barátnőm, utána elmentünk ebédelni, egy pici hely, szuper, de jajj, nekem ez volt az első ilyenem március óta (ja, egyszer voltunk a falu pubjában), nagyváros (Reading), emberek mindenhol, minden bajom volt. Ebéd után vissza barátnőmékhez, na ott már tea a kertben, a falu templomára néz a tipikus angol kertje, mindjárt más ám. Ja, a dokumentumegyeztetős nő azt mondta, hogy most megy a belügyhöz a jelentkezésem, ha valami kell még nekik, akkor szólnak, egyébként meg csak várjak türelemmel. Türelem, türelem, csak az.