a káosz és már én is nehezen követem. Fel lettünk osztva háromemeletes tortába. Ahol mi lakunk, ott csak közepesben vagyunk, ami a legalacsonyabb szelet. Általában dél-angliában ez uralkodik, míg északon sokkal rosszabb a helyzet (nagyvárosok, nagyobb népsűrűség), ott magas, illetve nagyon magas lehet még a torta emelete. Így pl. van már olyan város, ahol szinte teljes lezárás van újra, bár nem annyira extrém, mint tavasszal. Skóciában ez egészen máshogy van, itt már korábban elkezdtek lezárásokat, mint Angliában, és szerintem tök jó, hogy a skótok ebben külön dönthetnek, nem kell várni, míg az angolok végre méltóztatnak intézkedni. Angliában a legmagasabb fokon nyitva lehetnek azok a helyek, ahol ételt szolgálnak fel. De nem keveredhetnek emberek más-más családból, míg Skóciában Glasgow és Edinburgh között van szigorítás, ott egyáltalán nincs nyitva se étterem, se pub, de kávézók igen, ott viszont találkozhatnak emberek más családból. És igen, ezek a dolgok naponta változnak.
Viszont így esett, hogy március óta először elmentünk egy kávézóba (az embe volt már ebédelni cégesen nyáron, de én sehol még, kivéve a pubunk kertje egyszer) s találkoztunk egy kedves barátnőmmel Edinburgh-ból. Minden nagyon civilizált volt, meg hát na, teljesen felelős felnőttek módjára tudunk amúgy is viselkedni. Liverpoolt ma a legmagasabb szintre sorolták, ott a legrosszabb a helyzet az országban, így tegnap este az okosabbja, s abból van jó sok ám, bulikat tartott mindenfelé a városban, hogy gyorsan még utoljára egyet. Ájj. Na hát káosz, az uralkodik. Részemről viselkedjünk felelősségteljesen, meg a józan paraszti ész szerint, aztán csak átvészeljük már ezt.