a Pista, azzal meg mi van? Mama, a Pista bátyja pont tíz éve halt meg. Ja! De vót ott még az Antal is. Ő meg tudod, már negyven éve halt meg. Ja. Hát jóvan. Ezek is előjönnek minden alkalommal. A Pista bátyja mama 56-ban Hollandiába vándorolt testvére volt. Nem tervezte ő, de a vasúton dolgozott, Csornán, látta, hogy megy mindenki nyugat felé, s heccből ő is elment egy unokatesójával. A szüleiket meghurcolták, de persze fogalmuk sem volt róla, hogy hol a fiuk. Teltek az évek, Pista aztán hazajött, idősebb korára, sokat járt a mamához, nem találta a helyét, a régi helyekre járt vissza, de már semmi nem az volt, mint amit ötven éve ott hagyott. Pistabátyjával nagyon jól kijöttem, egyszerre hajtottunk ugyanarra az almára a mama kertjéből, meg az egresbokorra. Sokat jártuk az erdőt együtt. Fagyiztunk Sopronban. Pont tíz éve halt meg, novemberben. Én akkor augusztusban jöttem ki Angliába. Nem volt temetés, csak egy kis megemlékezés. A mama tesójától, akinek első a pénz, második a pénz, harmadik a pénz (na róla csak ez jut eszembe, érdekes), ó tőle hányszor hallottam már, hogy bezzeg a Tibike, ő még Svejcből is hazajött a Pista temetésére. Mondom, nem volt temetés, de az üzenet az nekem szólt.
Ma délelőtt, anyám: Mikor jöttök haza? A Tibike Svejcből mindig hazajön, ő leszarja a vírust.