mentem, mer hallottam, hogy lűnek
osztán akkor lűtek
aztán nem tudom hogyan lűtem én is 
osztán nem tudom 
ötvenkettő éves vót öregapád 
mentem el a mezzőre nem is tudom
feküttem osztán egy lövés vót 
osztán utána meg lelűték apád
meg a pistát is
osztá má senki sincs

és ez, folyamatosan, megállás nélkül. újra és újra. hiába terelném a szót másra, ide érünk vissza. szomorú vasárnap.