fájdalmunkban.
Itt volt az Edit. Hát jóvan, én nem vettem neki semmit. Adott egy parfümöt. Jó büdös. Nem baj, majd neki adom valakinek, mert én utálom.
A Kistibi hozott teát, mondtam anyunak, hogy hétfőtől gyógyteát iszol, engem nem érdekel, nem főzök kávét, mert az vízhajtó, ez a tea meg nagyon finom.
Anyám kriminál, komolyan. Mindegy, most már azt látom, hogy vele elég rendesen kiszúrt az élet, nem bántom na, lányom, ne báncsd anyádat, mondaná a mama.
Ez meg gyerekkori barátnőm, sülvefőve, aztán már semmi ám, de ünnepnapokon írunk egymásnak, s most ezt mondja: Szia, hazajöttetek karácsonyra? Ha igen, akkor gyertek ám át.
Most komolyan, velem van a baj? Majdnem visszakérdeztem, hogy halló, vírus, utazási gondok innét? Vá, mindegy, hagyom.
Gyönyörű napsütés, olvasás, az ember meg sportol (normális??). Boldogkarácsonyt.