stresszes volt a hét, de még én pakoltam rá, amikor tegnap megettem egy csomag mini eggs-et, mert a posta ugye a boltban, s ahogy álloks sorba feladni mindenfélét, ott figyel mellettem az egyetlen húsvéti édesség, amit szeretek, persze, hogy rácsaptam. De nekem ne írják rá semmire, hogy share size, nem osztozok én senkivel. A hét elején elvágódtam a kertben, puhára estem, az oké, de a kutya a jobb kezemben volt és arra figyeltem, hogy neki ne legyen baja, hogy a lépcsőn ne zúgjunk le, így a bal csuklómat brutál megütöttem. Rájógáztam, mert én azt ki nem hagyom. Aha. Utána két nap zérójóga, rá ez a zacskó csoki, hát nem mondom, az idegállapotom megvolt. Ráadásul irtó sűrű a hét, három nagy, rengeteg munkával járó tanítványom is van és folyamatosan a képernyő előtt ülök és tegnap esett az eső egész nap és ki se tudtam menni, mert levegőt venni is alig volt időm, meg még idegállapotban voltam a cukorbevétel miatt, meg egyéb dolgok miatt, amik még meg is ríkattak. Ma reggel viszont volt zoom a kiadóval meg az íróval, akiről, akivel a könyvet majd fotózom. Totálisan álomtéma, álomember, álomlokáció. Úgyhogy ne sírjak ám. És még a nap is előbújt majdnem. És a kenyér is jó lett. Harmadik világ problémái, ugyebár.