kis kibeszélősó telefonoskibeszélős beszélgetés, aztán mindjárt más színben van ám a világ. A cukrot okozom, nem azt, hogy naponta csalódok emberekben, akikről azt hittem, hogy közel állnak hozzám, nem őket, én a cukrot. Az nyomja fel az idegeimet, semmi más. A hétvégémet nem adom. Palacsintát sütöttem reggelire, takarítok, csak olyan dolgokat csinálok, amiktől nem megy fel a cukor. Végzek a januári első könyvemmel. Minimum kettőt céloztam be minden hónapra, hát én már csak ilyen lassú vagyok. Ha több, örülök. A januári második, a Shuggie Bain lesz, atyaég, pont az a fajta könyv, amit mindig is imádtam olvasni, rettenetesen nehéz és fájdalmas, viszont vá, hogy tud valaki ilyen brutálisanjól leírni ennyi sz-rt. Az első januárihoz, ami birkatenyésztés és szép angol vidék, ahhoz képest hatalmas kontraszt lesz ez, de pont ez vagyok én. Idén nyitott leszek, s fogok olvasni mindenféle más kontinensen élő íróktól is, főleg Afrikából, mert az eléggé le van maradva nálam. Magyar, orosz, brit, francia, nagyonritkán amerika, hát brutálisan beszűkültnek érzem magamat ezt így leírva, azt mondom. Ja, még a finn, mert Sofi Oksanen, ugyebár.