az egeknek, hogy kisütött a nap a hétvégén. Próbáltam annyit bevenni belőle, amennyit csak tudtam. Egy ponton majdnem csak egy poló és egy kardigán volt rajtam, olyan meleg volt, na mondjuk attól is, hogy a szomszéd sövényéből ki tudtam vágni egy hatalmas darab magyalt. Együtt nő ott egy tiszafával, ami szintén a sövény része, de az legalább nem bök annyira, amikor elkezd ránőni a rózsára, meg a dáliára. Vagyis jó, odáig soha nem hagyom elfajulni a helyzetet, úgyhogy ilyenkor télen, amikor a csillió nefelejcspalánta nem bánja, hogy rájuk lépek, akkor bemászok oda és vágom a szomszéd sövényét. Az internetről tájékozódva úgy tudjuk, hogy eladták a házukat. Fura népek, nem is tudtuk azt sem, hogy árulják. Három szomszédunk van, ők a jobb oldalon a hátsók (mert jobb oldalon vannak az elsők is, velük csak kis részen érintkezik a kertünk, de velük nagyon jóban vagyunk, jóidős lezárásban a kerítés mellett iszogattunk). Szóval amazéknak nagy a telkük, három üvegházuk volt, mikor idejöttek, állítólag egy kertész lakott ott és nagyon helyes háza volt. Persze ezek lebontották és épültek helyére egy irtó otromba házat, zéró kisugárzással. Kilencszázezer fontért adták el azt a házat. Ami háromszázhatvannégymillió forintnak felel meg, leírom, mert nem fogom fel. Egyébként tökre nem is erről akartam írni, de ha már itt vagyok, olvasom reggeli porridge közben a birkás könyvemet, amiben a pasi írja, hogy ő tudta mindig, oxfordi egyetemre járva is, hogy neki a farmon a helye, s ezen a ponton nekem bevillant a kép arról a házról, amit már egy ideje lesegetek az ingatlanpontcomon, egy balatonfelvidéki kis faluban, s ahogy ezt így olvasom és rágondolok arra a házra, mi történik. Bemegyek a konyhába, ahol volt a telefonom, mert nem tartom magamnál evés közben, s ahogy megyek kávét önteni, felvillan a telefonom, csak emailről kapok kijelzést, semmi másról nem, na de az meg így szól, "a hirdető csökkentette az ingatlan árát". Vicces volt, hogy pont a házra gondoltam egyébként. Mindegy, egyelőre így sem fér bele semmilyen kertetbe, meg egyébként is minek, még a falut sem hagyhatjuk el, nem az országot, de ha már itt az összehasonlítás megy, azért a pénzért itt nagy-britanniában, sehol nem tudnánk olyan kertes házat venni, mint az ott. Ja, és még egy gyümölcsös is van mögötte. Bumm. Na megyek, tolom a szekeret, legalább a pestihitelt tudjam fizetni. Széphetet.