van, hatalmas széllel, sok esővel, mi a szélén vagyunk neki, de így is félelmetesen hangzik. A viharok ideje. Majd egy éve, na jó, akkor már február volt, pont egy ilyen viharos napon indultam neki északnak, mentem fel Skóciába. 740km volt előttem. A terv az volt, hogy megállok az ember anyjánál éjszakára, de onnét már csak másfél órára van St Andrews, s miután feltöltődtem teával, vágtam neki a maradéknak, s akkor már másnap jó volt a felkelés úgy, hogy ott vagyok és nem kell menni sehova. Szóval akkor is vihar volt, a Denis. Szél, gondolom az vitte a kocsit annyira, meg hát mivel a vihart előrejelezték, hogy senki ne induljon útnak, persze, hogy nem volt nagy forgalom. A viharokról mindig az a nap jut eszembe. Utána pedig jöttek szép kis napok, naposan, hóvirágosan, kreatívmunkásan.