nehéz napok. Kicsit már mögöttem, de nem egészen. Már nem a cukrot okozom. Simán a dokit, aki megnyomta a pajzsmirigygyógyszeremet, de minek? Én most visszavettem, mert ha nem, akkor beláthatatlan következményekkel is járhat ez az egész. Krvaéletbe'. Viszont esett a hó ma. Egy oxfordi college hívott, hogy fussak oda fotózni, de végül aztán aggódtak mégis, hogy hát az útviszonyok. De nem egy nagy valami a hó, mire odaértem volna, sehogy sem nézett volna ki. Szólt egy másik valaki, hogy menjek oda szép havat fotózni, de érthető, hogy izgalomba került, mert ausztrál, ő még nem látta, pedig az elején látszott, hogy ebből nem lesz háromnapig tartó csinnadratta szép hó. Viszont ha jól megfagy, akkor reggel átugrok hozzájuk. Gyalog is oda tudnék menni, de sok kiló a felszerelés. Erről jut eszembe ez. Mikor mondom az embernek, hogy az Anna is elmegy egyedül sétálni az erdőbe, akkor ő mit aggódik, hogy én is elmegyek mire azt mondja, hogy ő nem attól fél, hogy nekem lesz bajom, hanem a fényképezőnek. Oké, de ha csak telefont viszek, kérdem. Ha telefont csak, akkor oké, akkor mehetek.