ennek csak legyen nyoma. Ma hivatalosan is megkaptam a brit állampolgárságit. Hosszas gondolkodás után tavasszal úgy döntöttünk, hogy belevágok. Nem kevés pénz (közel kétezer font mindent összeadva), mire az ember az útlevelet is készhez veszi. Öt év itt tartózkodás után lehet elindítani a folyamatot, nekem az már megvolt duplán is, meg most a brexit is, na, szóval legyen. Lementek a vizsgák, októberben mondták, hogy minden ok, megkaptam, de akkor válik majd csak hivatalossá, ha részt veszek a ceremónián, amire meg majd a helyi tanács fog behívni. Most a lockdown miatt (322. napja, nem egybefüggően, mert nyáron volt lazulás), virtuális ceremóniára hívtak. Azt hittem, hogy majd egy nagy zúm míting lesz, sok mással, de nem, ezek egyszemélyesek. Nagyon jó volt, el is érzékenyültem ám kicsit. Eskütétel is volt. Utána megittam egy teát, ünnepelendő, majd kimentem az állattal a brutálhidegbe járni egyet, majd utána megittam egy újabb teát, s álltam neki dolgozni, mert bár brit állampolgár (is) vagyok, azért én szeretek dolgozni. Haha, jó, túlzok na. A szomszédék - a példa brit állampolgárok - gratuláltak egy csokor virággal. S az élet megy tovább.

Ilyesmit a mamának nem mondok el, mert semmi nem változik igazán, de ha ő ezt megtudja, akkor napokig nem fog aludni és ideges lesz, mert akkor én már nem is vagyok magyar és többet nem jövök haza. Már a jelentkezésemről sem meséltem neki, de valakitől megtudta és napokig ettől szenvedett.