másik felén meg.
Itthon vagy? Kérdi tesóm anyámtól, telefonon. Itthon, mondja. Mire tesóm: akkor nyisd ki az ajtót, nem tudok bemenni. Jaaaa, hát most nem vagyok otthon, eljöttem az autót lemosatni. (De akkor minek hazudni, ugye ez az örök kérdés anyámmal kapcsolatban) Jósok perc múlva, hazaér, a totál koszos autóval. Meg egy másik alkesszel a faluból. A mamának ment el joghurtot venni egyik nap, mert a mama csak ezt meg azt szereti (hazugság a köbön), és akkor lett koszos a kocsi. A mama miatt, tulajdonképpen. A mama bent a házban, bezárva. Fekszik egész nap. Nem mehet ki az udvarra, mert koszos lesz. Ennyi. Az ember idegei. Ugyanez velem. Hívom a vonalast, semmi válasz, egy órán keresztül. Jaaa, hát biztos azért mert ő valakivel beszélt. Vagy, ja csak fáért mentem ám ki, jajj, alig kapok levegőt (ezt mindig hozzáteszi, sajnáljatok, tüdőrákom van). Egyik nap azt is elmondta, hogy ő a vonalas telefont a zsebébe teszi, ha kimegy, hogy a mamát ne zavarja, ha csöng. Ezek a rohadt osztrákok meg egy másik maszkot kérnek, olyat meg sehol nem lehet kapni. Mondom és mégis neked miért kell kijárni? Hát ennél a két kis öregnél takarítok.. kezdi. Akkor meg pláne. Meg neki ugye elvileg a tüdőrákja, de hát az ugye ő olyan kemót kapott, ami őt védi a covidtól. Az idióta. Most meg negatív tesztet kérnek a szemét osztrákok. Tesómnak mondja, hogy a mamát jelentse már be oltásra, mert a faluból mindenki kapott értesítőt, csak a mama nem. Ő magát bejelentette, de a mamát már nem tudja, mert ugyanazzal az emaillel nem engedte. Az anyámmal már csak a legalkeszabb emberek állnak szóba a faluban. Ezeket az embereket szarta, lenézte, még csak nem is köszönt volna rájuk, sőt, ha tehette volna még köpött volna is egyet, amikor meglátta őket jópár évvel ezelőtt. Mikor egyszer nyári munkán egy ilyen börtönben is volt asszem a srác, na vele dolgoztam, meg munka után szoktunk dumálni, hú akkor jött ám, hogy te ilyennel miért állsz szóba. Na! Ez a srác anyám mostani cimboráihoz képest kirakatba való lenne. Szomorú az egész. Egyik nap kérdi tőlem, hogy mit csinálok. Mondom neki, hogy takarítok. Ó ide is eljöhetnél takarítani. Mondom oké, elmennék szívesen, de mivel nem tudok, szívesen megkérek egy takarítót, ne legyen rá gond, ki is fizetem, hogy menjen oda, tudod úgy, ahogy te szoktál lemenni a faluvégére takarítani, meg ausztriába, másoknak, pénzért. Mondom neki, ahogy te csinálod, úgy más takarítók is vállalnak ám munkát. Na erre befogta gyorsan, hogy jajj hát ide ne küldj senkit. De mi el se tudjuk képzelni, hogy ő mama mellett semmit nem tud csinálni. De, egy dolgot tutit. A mama nyugdíját felvenni és elinni a cimboráival. Azt szemrebbenés nélkül.