a len terítő felkerül az étkezőasztalra, akkor kezdődik a hétvége. Ma szabin van az ember, így ma már fent a len terítő, mert nem munkaasztal az az asztal. Tegnap dolgoztam, Bath mellett, a nagynagynál, azóta túlcsordul az adrenalinom. Egész héten duplafelhős időt mondott, de ha esőt mondott volna is mentem volna, eső nap is nap a kertben, viszont ahogy már az autópályán nyomtam, kékült az ég, jött elő a nap. Csuda nap lett belőle. Az ibolyákhoz mentem, le se hajoltam, csak úgy jött az illata a húsvétoknak a mamánál. Mielőtt jöttem még megteáztunk, vittem egy rebarbarás galettet, mert volt időm reggel, csak délutánra mentem, meg hát mindig etetnek, ha ebédidőn is ott vagyok, egyébként munka, nem csinálok ilyeneket, nem lépünk túl egy határt, de mérlegeltem, s gondoltam, hogy nekik lehet. Amikor a hajtatott rebarbarát fotóztuk, levettük a tetejét és bújt elő a friss, s amit onnét kihúztak, azt haza is hozhattam. Legnagyobb kincs. A gyümölcsökről beszélgettünk, hogy mennyire más nekünk, kelet-európaiaknak a gyümölcs, főleg a magvas, a szilva, a cseresznye, a barack, van egy lengyel lány tervezőjük, aki szintén gyümölcsöskert mániás. Hát igen. Igazi jó sárga vagy őszibarackot, nem is emlékszem, hogy mikor ettem utoljára.