munkám volt ma reggel, oda ugrottam el, jó volt kicsit egyedül lenni az autóban és a Húsvéton gondolkozni. A Húsvét nekem a mama, a kertje, az ibolyatenger a körtefa alatt, tojásfestés, tojásdobálás, megyünk a templomba sonkát és kalácsot szentűtetnyi. Felhívtam őket. Anyám panaszkodott, hogy azt se tudja, hogy mit főzzőn, amiben nincs hús, mert a mama semmit nem eszik meg (nagy hazugság), mondom neki túróstészta? Aha, túrót meg majd rajzolok hozzá, nem? Ez volt a válasza. Most mit mondjak. Utána mondta, hogy van túró, de a mama nem eszi meg (ez is nagy hazugság), egyébként is jó mindent a mamára fogni. Mindegy is. A mama nem nagyon volt képben, hogy nagypéntek van, de aztán mikor mondtam neki, hogy az, első kérdése az volt, hogy akkor mentünk-e templomba. Mondtam, hogy oda nem, mert nincs nyitva, sajnos. Végül lesz egy kültéri hajnali mise majd vasárnap, csak akkor én reggel négykor indulok dolgozni, mert hétfőn fagy jön, s előtte el kell kapnom pár a virágzó szilvafát, alatta csupa nárcisz és birkák, remélem bárányok is lesznek addig. Munkából hazajőve festettem tojást (sőt, tojásokat), összeraktam egy kovászos kenyeret, ami már pihen a hűtőben, reggel sül, sütöttem egy rebarbarás sütit, meg egy jóféle lencselevest főztem holnapra, reggel sütök még egy szép nagy kalácsot, aztán jöhet a Húsvét. Faggyal.