szabálynak ellenmenve, egy év eltelte óta, tegnap átöleltük egymást valakivel. Hát nagyon furcsa, de nagyon jó érzés volt. Együtt vacsoráztunk, együtt reggeliztünk, ebédeltünk, számtalan teát ittunk meg együtt, s lenyomtunk két brutál munkás napot, rengeteg virággal, dolly partonra táncoltunk, ami nem volt része a fotózásnak, persze, de azért megörökítettük, s a két nap végére teljesen kipurcantunk, s éreztük úgy, hogy ezt a sikert egy öleléssel kell zárnunk. Mikor egy ölelés miatt is az embernek rosszul kell éreznie magát, hát, nem normális világ lett ez. Vasárnap Skóciába megyek, teljesen egyedül, bár jó lenne, ha az ember jönne sofőrtársnak a hét órás útra, de nem lehet, én kaptam egy hivatalos, pecsétes papírt, hogy dolgozni megyek, s a benzinkút, ahol majd tankolok, azon kívül nem fogok emberekbe akadni, a kertben sem, szerintem, ahova dolgozni megyek. Kaját viszek magammal. Egy barátnőméknek van egy házuk ott a közelben, balatoninyaraló, imádnak ott lenni, hónapok óta az is üresen áll, nekik nem szabad még mindig menni, Angliából tilos átjárni Skóciába, kivéve munka, na ott szállok meg így én. A tengerre kilátással. Furcsa világ lett ez. Majdnem öt hónap bezárás után, hétfőn nyitnak a boltok.