az a hét, amikor azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, na jó, azt mondjuk igen. 1100km három nap alatt úgy, hogy közben dolgozni is kell, egy egész napos tanítás, két teljes kertfotó, s most jön a harmadik, a nagy.

Eljött az a nap az életemben, amikor azt a kertet örökítem meg, amit valamikor messziről, nagyon nagyon messziről csodáltam, az irodában Anettel, hú de emlékszem, nézegettük a képeket, álmodoztunk, terveztük a saját kertünket. Egészen biztosan vágytam rá, hogy egyszer az életben láthassam azt a kertet. Hát tessék. Most minden utolsó kavicsot megnézhetek, persze nem a kavicsok miatt megyek, hanem a tavasz, tulipánok és virágzó gyümölcsfák. Ötszázat ültetett a manus ősszel, megvett pár földet a ház körül, bár az most nem lesz téma, de azért odalesek. Az editor, aki felkért, ott lesz ő is, a tulajdonosmanus persze, meg a főkertész, körbejárunk, (ja nem, először megteázunk!) megbeszéljük, amíg még nagyon tűz a nap, mert most az van sajnos, aztán magamra hagynak, majd elmorzsolok egy könnycseppet, komolyan mondom, tuti, hogy így lesz, nem viccelek, mert hát na, mégis micsoda nagy dolog ez. Ilyen kertnél egyébként, amit egy nagyon neves, tisztelt.. stb kerttervező tervezett, előtte vele is beszélni kell, hogy belemegy-e, mert nem feltétlenül akarja ám megmutatni, sőt beleszólása van abba is, hogy ki legyen a fotós. Mivel ezt már tavaly óta szervezzük, a kertészeknek is volt idejük a tulipánokra extra energiát fordítani. Velem meg nem volt baja, már fotóztam egy másik kertjét, csak az övében nem jártam még, na azt vonzom be majd legközelebbre.

Jájj, egy baj van csak, hogy az előző két nap brutálisan lefárasztott. Most meg az izgalom miatt nem tudtam aludni. Mindegy, majd jön az adrenalin. A kocsiban meg most először hallgatok hangoskönyvet, kicsit tartottam tőle, hogy milyen lesz az élmény, de bejött. Braiding Sweetgrass, húúúúú, annyira, de annyira, erről a könyvről én nem is tudok mit mondani, olvassa el mindenki. Gyorsan megrendeltem könyvben. Kötelezőolvasmánylegyen.