a csönd, pedig pont nem. Pár hete még azon szomorkodtam, hogy nincs semmi dolgom, most meg úszás van. Nálam az az ideális, ha minden nap hullára dolgozom magam. Beszéltem is egy barátnőmmel, hivatlos ügyben, mert ő biznisztanácsadással is foglalkozik, hogy mi a fene van, mondta, hogy nyugodjak le, pihenjek is, meg relaxoljak, meg aludjak is. De én meg tökre szeretek dolgozni. A vállalkozósélet meg nehéz, mert itt mindent egyszerre kell vinni, adminisztrációtól, számlázásig mindent, miközben maradj kreatív. Ó nem panasz, csak ilyesmik vannak. A héten egy nagy tanításra készülök, egész napos, tíz embernek, s hőség is lesz, de attól most egyáltalán nem tartok. Az egésztől sem egyébként, nagyon várom. Az ország egyik topfotósa tanít ott egyébként rendszeresen, erre megkértek engem is. Most mit mondjak. Aztán meg dolgozok egy e-book-on, semmi nagy, elég picike lesz, amit majd letölthet, aki szeretné. Aztán a könyvek, azok is mennek, a munkák, itt kicsit hülye volt a tavasz, későn jöttek a virágok, a rózsák most kezdtek el virágozni, így jövő hét csak arról fog szólni. Ma este még elugrok Bath mellé, a nagykerttervezőhöz, a béke-boldogság szigetére. Az autópálya brutál lesz, Londont a nyugattal köti össze, s most nagyon forró hétvége jön, mindenki úton lesz, mert már lehet menni a vidékiházba is, na mindegy, ahogy lekanyarodok az útról a kis country lane-re, ami egy sávos, néha fel kell másznom a bokorba a kocsival, hogy elférjen egy másik vagy tolatni vissza jó sok métert, szóval amint ott náluk leparkolok, megszűnik minden, s jön a totális békenyugalom, boldogság.

A héten sok számítógépbámulás volt, s ilyen kis virágokat hozok az asztalomra. Nem mintha a képernyősmunka nem lenne tele virággal, de mindenből az igazi a legjobb ám.