gondolok már, hogy ahogy az ember hazaér Londonból, ma ott dolgozik, én húzok el nyugatra, mert holnap egésznapos tanítok, kedvenc kertemben, előbb eljutni Oxfordig, majd le A34, majd M4, az egyik legforgalmasabb utak, pláne délután, de aztán mondja éppen a rádió, hogy a meccs. Ó, a meccs. Akkor remélem megáll az élet már délután, én meg száguldok az üres utakon, s amíg élek nem értem meg, hogy miért a foci a legnépszerűbb sport. Most egy-két meccset az ember is megnéz, ha éppen úgy jön ki a lépés, s kérdi tőlem, hogy miért van az, hogy ha Magyarországon van meccs, akkor tömve van a stadion. Fogalmam sincs, mondom neki. Tényleg fogalmam sincs. Arról sincs fogalmam, hogy miért hiszik az emberek, hogy ha oltásuk van, akkor nem kaphatják el és terjeszthetik a vírust. Mindegy, én ebből a világból már sok mindent nem fogok fel. Tegnapról pont a kioktatóan beszélő embereket. Kell. Ezt csináld, azt csináld. Így beszélgetnek, hogy kioktatnak, felszólítanak, de alapból csak beszélgetnek, csak más hangnemben. Namindegy. Az év egyik legjobban várt napjára készülök, miközben otthon keresztanyám és a tesóm intézik a mama dolgait, hogy mielőbb bekerüljön egy idősek otthonába. Nehéz időszak, de majd egyébént le is írom, mert vannak olyan kabaréelemek, hogy majd várni fogom, hogy a netflix megvegye a sztorit. Na de az főleg anyám főszereplésével, persze, itt nálunk mindig neki kell rivaldafényben állni, de jól is van ez, csak ő vágyik arra.

Írja Tompa Andrea, hogy A hóhér háza ötödik kiadását éli, ránéztem az enyémre, az negyedik, nem rögtön megjelenés után vettem meg, viszont ősszel jön angolul is és alig várom, hogy az ember kezébe adjam. Egy másik kötelező olvasmány. Egyébként nekem aztán Tompa Andrea egyébként is írhat bármit.

Nagymi, most új világ jön, érted?, mire a nagymama szelídebben mondta, Már annyiszor volt új világ”