születésnapjára anyámnak Christopher Lloyd "Virágos kert" könyvét vettem meg. Gondoltam, hogy aki elültet 45 tő rózsát a ház körül, az szeret kertészkedni. Akkor már tudthattam volna, hogy ő leginkább a füvet szerette nyírni, bikiniben. Mindegy is. Szóval Christopher Lloyd. Tavaly jártam először Great Dixterben, tegnap másodszor. Ez nem csak egy kert, ez valami másvilági hely. Fergus odajött hozzám, egy picit beszélgettünk, mondta, hogy jöjjek vissza majd meadow időszakra jövő nyáron, csodás réteket hoztak létre ott, mondtam, hogy jövök, s kérdeztem, hogy hát az ősz, amikor már mindenki azt hiszi, hogy nincs sehol semmi szép, nekem az a szép, ó hát persze, november a legszebb ott, akkor jöjjek. Fergus, mondom csak így a nevét, egy isten, komolyan mondom. Ahogy körbejártam a kertet, a kertészeken hallottam, hogy jöttek ők a világ minden tájáról, hallottam franciákat, amerikaikat, mert eljönni oda dolgozni és Fergustól tanulni, az maga a nonplusultra. Megismertem pár hete egy magyar lányt, kertész, mikor idejött, egyből Dixterbe került, de akkor még nem tudta, hogy mi az, csak dolgozott ő szorgalmasan. Majd amikor lejárt az ideje, megkérdezte tőle Fergus, hogy szeretne-e maradni. S maradt. Aztán akkor lassan megtudta, hogy mi is a Dixter, de olyan szerényen beszél róla, na pont ilyen emberekkel van tele mindig Dixter, s ettől is annyira különleges hely. Majd mesélek róla még. Ja, meg másról is, de egyelőre inkább nem, nehéz időszak a mamaügye miatt.