nő, aki öt éve, amikor indult ez az egész mindenség, úgy megríkatott, hogy azt hittem, hogy vége a karrieremnek ott egyszerre, mielőtt még indulna, húzhatom le a rolót, na ő ma azt írta egy emailben, hogy thanks so much Eva, hogy eljutottunk ide, bár már mondta ezt korábban is, de most valahogy különösen jól esik, hogy tudunk együtt dolgozni, egy rózsatermesztőt megyek fotózni nekik a jövő héten, de basszus, nem is ez a lényeg igazából, az a lényeg, hogy amikor ez a nő nagyon megbántott, totálisan igazságtalanul, nehéz volt, de nem mentem le az ő szintjére, maradtam az én szintemen és tartottam magam ahhoz mindig, a mai napig is. S láss csodát. Az idő, az idő mindig mindent megold. Ezt mondogatom, a mamával kapcsolatban is, akinek az otthonban az élet nem kezdődik a legjobban, de idő és türelem majd azt is megoldja.