van ám. Tegnap jöttem Yorkshire-ba. Három és fél óra volt az út fel, már azt az őrült forgalmat is elfelejtettem, ami Manchester körül volt. Olyan elszigetelt világban élek komolyan - falu, kertek, falu, kertek - hogy amikor eljövök ide északra, s átvágok Birmingham és Manchester mellett, akkor esik ám le, hogy ez itt Anglia. Aztán jönnek a hegyek, völgyek, s máris itt vagyok Yorkshire-ben. Nagy szerencsém van (megint), mert akivel dolgozom, időközben barátnőm is lett, s így náluk szállok meg és olyan szuper vendéglátók, hogy teljesen relaxban érzem itt magam, már volt olyan is, hogy elkezdtem szégyellni magam, hogy pár percre - most először, hetek óta - nem jártak fejemben az otthoni dolgok. A szobám egy hegyre néz, csupa zöld minden, esik az eső. Korán ébredtem, s elkezdtem olvasni, főztem kávét, mindjárt reggeli, aztán jönnek a tanítványok, de komolyan, mindig mintha egy nyaralás lenne az életem. Pedig aztán tökre nem is, de inkább azt vonjam le belőle, mint bármi mást.