korán kelni azért jó, mert nagyon szeretem hallgatni a reggelt. Ma egy bagoly huhogott először, aztán ahogy világosodik, úgy nagyobb a zaj, a többi madárral. Ahogy hallgatom ma ezt a baglyot, az jutott eszembe, hogy vajon a mama hallja-e még a természet hangjait. Hallani biztosan hallja, mert egy nagy parkban van az otthon, ahol van, csak hogy az agyáig eljutnak-e még ilyen dolgok. De azt hiszem, hogy már nem. Neki az agya már teljesen máshogy működik, amit sem ő, sem mi, sem az orvostudomány nem tud nagyon megérteni, mit kezdeni vele, ez van, így kell élni már, élet-e ez már, szörnyű. De most tényleg csak a reggelről akartam ezt leírni, hogy a természet, hogy kinek mi az érték, kinek mi számít, nekem a reggeli és az esti csend, viszont csak visszatérek a mamához, mert most úgy van, hogy a faluja végében megy el az új út, Győr-Sopron között, az a gyorsút, s reggel, ahogy kiléptem a kertbe, ahogy szoktam jó sokszor, s vártam azt a hatalmas reggeli csendet, amit úgy szeretek, de a háttérben csak a zúgást hallottam, az utat. Szívfájdalom, ez is. A mama házától 680 méterre megy ez az út, s legtöbb ember tök hülyének néz, hogy engem ez miért zavar, meg milyen jó, hogy ilyen közel van az út, s egyáltalán ők nem is hallanak semmit. Kinek mi számít. Nekem a reggeli és az esti csend, nagyon kell. Hát így. Bagoly, madarak, csend. Meg a nyáriszünet, te jó ég, milyen sokat számít, hogy zárva az iskolák, augusztus a nyaralás hónapja, jóval kevesebben száguldanak át a falun is kora reggel. Egyébként meg, óvjuk a földet, tömegközlekedjünk, üljünk többen egy autóban, ja, covid, akkor mégse üljünk többen egy autóban, s a tömegközlekedést is kerüljük el messziről, örgödi kör, na de erről most nem is regélek. Kimegyek a kertbe, leszedem a virágokat, ma én vagyok a soros a templomvirágokkal.