hogy milyen nap van vagy mikor jöttem meg otthonról, teljesen összefolynak a napok, nem találom még mindig a helyemet, jött rá a meleg, itt a húsz fok napsütéssel nagyon oda tud csapni, míg otthon a harmincötben vígan végignyomtam a napokat, álmos vagyok napok óta, de ma reggel két kertet mentem fotózni Londonba, kocsival vágtam már neki annak is, ettől már kicsit megy is fel az adrenalin, egyébként elég üres a város, mindenki most nyaral, tényleg nem volt vész, de már tegnap is nyavalyogtam egy sort, hogy fáj a fejem, álmos vagyok, nagyon nagyon álmos, de komolyan mondom, hogy ez nálam hogy van nem tudom, de amint elkezdek dolgozni, nincs az égvilágon semmi bajom. Dolgozni értem, hogy kezemben a fényképező és előttem egy kert, most például állok a gazos kertben, mert megbíz a kerttervező, aki re-brandingol éppen, s rám esett a választása, szerinte én tudok olyan képeket adni neki, amivel majd kifogja a legfényesebb aranyhalakat. Szóval a munka, az engem basszus teljesen feltölt. Semmi más az égvilágon nem tud annyira. Mondjuk két hete (vagy három?) szuper volt az esti Balatonban úszni az unokatesómmal, azt megmondom, az egy örök élmény lett.